Hazafelé

Kora reggeli pakolás. Kezdődött újra. Megvan minden? Betettem? 

Időben találkoztunk a megbeszélt helyen. Az egyik kedvencünkkel, Joséval mentünk ki a reptérre. A repülőtér környékén óriási köd volt. És egyre sűrűbb lett. De mi bizakodtunk. Egy gyors fotó után már mentünk is a biztonsági ellenőrzéshez, haladtunk. Hiányzott már a család, a barátok, a gyerekeknek a magyar kaják. (A másnapi iskola egyikünknek sem.)

Amikor már a kapunknál voltunk, akkor derült ki, hogy a gépünk nem tudott leszállni, Sevillában landolt. Nem tudták megmondani, hogy visszajön-e egyáltalán a gép Málagába, esetleg egy busszal elvisznek minket Sevillába, és onnan megyünk haza. Ezt egyedül sem kellemes hallani, hát még tíz gyerekkel. :(

Hosszú időn keresztül senki nem tudott semmit. Aztán jött a jó hír: visszajön a gépünk. Csak az indulási időpont tolódott mindig arrébb. Végül csaknem háromórás késéssel szálltunk fel. De az már mindegy volt! Örültünk. Volt gép, jöttünk hazafelé - csak ennyi számított. 

A gyerekek szinte mind végigaludták a több mint háromórás utat.

Leszállás után jöttek a szülők, az önkormányzati kisbusz. Ölelések, sírás, puszik. 

Estefelé már otthon is voltunk. Csak az a másnapi iskola ne lett volna.....