Reggel korán, 8 óra után leszállt a gépem a máltai repülőtéren Tíz órára már a szállást is elfoglaltam, bepakoltam a szobámba (szerencsém volt, hogy ilyen hamar elfoglalhattam). 

Már a repülőtéren megvettem az egyhetes nem limitált buszbérletet (kártya), busszal mentem a szállásra. Mivel már kétszer voltam itt, egyszer tanfolyamon, egyszer pedig az anyukámmal, így tudtam, hogy jó a buszhálózat, és nem kell ideggörcsöt kapni, ha nem jön a busz - vagy ha sokat késik -, ugyanis ez gyakran előfordul. 

Már amikor a repjegyet megvettem, és kiderült, hogy reggel korán a szigeten leszek, akkor tudtam, hogy megnézek két olyan helyet, ami viszonylag sok időbe telik, és még egyiket se láttam.  

A kettőből három lett. A Blue Grottóval kezdtem, majd onnan sétáltam át két megalitikus templomhoz, amelyek a világörökség részei: Ħaġar Qim és Mnajdra. Mindig is érdekelt a régmúlt. Éveken keresztül jártam ásatásokra is. A több mint ötezer éves, hatalmas kövekből álló templomok lenyűgözőek voltak. Valamikor úgy hitték, óriások építették. 

Hazafelé Vallettában még hagytam magam belecsöppenni a karneválba. Ez itt nem elsősorban túristacsalogató, hanem közösségépítő. Mindenki beöltözik, táncol, ünnepel. De hogy már a túristák is harapnak rá, arra bizonyítékom is van: a gépünkön utazott egy nyugdíjas csoport, akik csak a karnevál miatt jöttek Máltára.

Ja: megint rájöttem, hogy soha nem fogom megszokni a máltai írást és nyelvet.